Cím nélkül...

2010.01.12. 17:07

 
    Az emberi kapcsolatok bonyolultak viszont sokszínűek. Gondoltunk már abba bele, hogy naponta hány emberhez hányféleképpen viszonyulunk? Vagy gondoltuk már azt át, hogy egy emberhez is hányféleképp viszonyulunk egy nap? Reggel dühösek vagyunk rá, de estére pont ugyanúgy kedveljük, mint egy nappal ezelőtt. Vagy épp fordítva.
És érdekes módon számon is tudjuk tartani. Vagy csak az egyik érzés nyomja el a másikat? Vagy van egy fő érzés ahogyan viszonyulunk a másikhoz, és ahhoz térünk vissza mindig?
Haragudni valakire könnyű dolog. Megbocsátani valakinek annál nehezebb. Vagy megbocsátani könnyű, de felejteni nehéz. Meg lehet bocsátani egy sértést, egy rossz szót, egy rossz tettet- Viszont elfelejteni sosem lehet. Nemcsak a tetteknek, hanem a szavaknak is súlya van. Egy papírt össze lehet tépni, el lehet égetni de egy kimondott szót sosem lehet elfelejteni, sosem lehet ki nem mondottá tenni.
Van egy vicc ami arról szól, hogy tűrünk addig amíg élünk. Szerintem cseppet sincs így. Nagyon alacsony a tűrésküszöbünk, nehezen toleráljuk egymást, a környezetünket. Nem vagyunk elnéző típusok. Kevés dolgot nézünk el egymásnak. Talán attól felünk, hogy gyengének látszunk majd, mert a világ megtanított minket arra, szó szerint belénk sulykolta, hogy ettől gyengék vagyunk. És persze azt is megtanították nekünk, hogy a gyengéket eltiporják. Akár az állatvilágban: az erős elpusztítja a gyengébbet.
De ne csodálkozzon senki, ha magas falakat építünk magunk köré. Hányszor történt meg az, hogy valakit túlságosan közel engedtük magunkhoz. És az a valaki kihasználta naivságunkat, közelünkbe férkőzött és a legváratlanabb pillanatba mikor nem is  számítottunk rá, hátba szúrt minket. Tipikus eset, ismerős, fájó érzések. Magunknak feltett kérdések. Hogy lehet az hogy újra és újra megtörténik velünk?  Ennyire nem tanulunk a hibáinkból?
Egyszerűen titkon reménykedünk abban, hogy valamikor lesz valaki aki előtt nyugodtan lehetünk gyengék, elsírhatjuk bánatunk és nem kell féljünk majd tőle. Talán holnap, talán holnapután, talán azután....Talán a közeljövőben.

A bejegyzés trackback címe:

https://kukucska.blog.hu/api/trackback/id/tr371666909

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Krisztinaaa 2010.01.12. 17:13:35

az tuti h sokan sokfelek vagyunk, s az is, hogy en nagyon nehezen bizok meg valakiben...
akkor most melyik a jo??? ha bizalmatlanok vagyunk vagy ha mindenkiben konnyen megbizunk aztan nagyokat csalodunk?

Tencike 2010.01.12. 18:27:16

Hat nem tudom, talan egyik sem. Lehet van arany kozeput. Addig bizzunk meg vakon a masikban, amig nem csalodunk. Utanna tartsuk meg a tavolsagot. Vagy lehet nincs is recept erre. Ki tudja? Mondhatnam, hogy mindenki a szive szerint cselekedjen. Sokszor sokfelekepp megjartam mar. Magam sem tudom....
süti beállítások módosítása