Emlékek völgye

2010.05.25. 15:24

         Elsírtam magam. Csak úgy hirtelen eleredtek a könnyeim. Szégyelltem magam, de szerencsém volt. Kevesen voltak a vonaton. Tele volt a fejem gondolatokkal és emlékekkel. Próbálkoztam helyrerakni őket. Kérdéseket tettem fel magamnak, olyan kérdéseket amelyek most minket a legjobban foglalkoztatnak: mi lesz most? Mihez kezdek ezután majd? Milyen lesz hazamenni? Mit fogok kezdeni magammal? Mit dolgozok majd, és meg fogom majd szokni otthon?

     Rengeteg emlék a fejemben  amihez próbálok ragaszkodni. Kurzusok, sörözések, reggeli kávézások, olasz kapuccino, Bulgakov, a kicsengetés, a bankett, a Downtown és a többiek. Tanárok, tantárgyak, vizsgák, normatív grammatika, némafilmek, Zampano stb. Mind hozzám tartozik, és azokhoz akik három évig egy terembe ültek be velem.

     A csoporttársak akiket el kellett fogadni, úgy ahogyan voltak. Mindenki külön egyéniséggel, külön őröltségekkel. Meg kellett tanulni azt, hogy néha másnak is van igaza, nem csak nekem. Meg kellett tanulni kompromisszumokat kötni. El kellett fogadni azt, hogy  minden ember más. Mindem ember egy külön világ a maga kis univerzumában.

    Próbáltam tanulni mindenkitől, sokszor kudarcot vallottam. Kudarcot vallottam emberségből, türelemből. Most már bánom, sajnálom azokat a perceket amelyeket elvesztegettem. Sajnálom már azokat a perceket amikor dühös voltam, sajnálom azokat a napokat amikor nehezemre esett mosolyogni. Pedig lehet, ez a görbe vonal kiegyenesített volna mindent. Ki tudja? Talán csak egy mosoly kellett volna.

  Alapvetően optimista kell legyek. Örüljek annak, hogy ilyen emberekkel hozott össze a sors, akikre szívesen emlékszem majd vissza. És reménykedem abban, hogy ők is pont így, ekkora szeretettel fognak emlékezni majd  rám. Mert én így emlékszem rájuk...

 

 

   

A bejegyzés trackback címe:

https://kukucska.blog.hu/api/trackback/id/tr352030340

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

boszor 2010.05.25. 15:33:45

[naagy ölelés]
Noémi

Krisztinaaa 2010.05.25. 15:34:33

ez olyan meghato...es szep :) szerintem most mindenkinek ugyanezek a gondolatok mennek vegig a fejeben es annak ellenere, hogy ilyen felallasban nem leszunk, azert soha nem felejtjuk el egymast!
süti beállítások módosítása