A kívánságszatyortól a forrással való összefekvésig(Cikk a szabadságban)
2010.05.20. 16:53
A végzős diákok úgy döntöttek, nem a jellegzetes, nagyokat sóhajtós ballagós hangulatban fogják eltölteni ezt a napot, ezért mindent megtettek, hogy rendhagyó ünnepségük nyomot hagyjon az ünneplő vendégseregben. Azért teret engedtek a hagyományos beszédeknek, felöltötték magukra a tógát és a kalapot, és türelmesen végighallgatták az ünnepi beszédeket, majd mindezek után átvették a jól megérdemelt virágcsokrokat is.
És hogy ne csak a búcsúról szóljon a ballagás, Szabó Zsolt tagozatvezető az egyetemi alapképzés utáni mesteri és doktori képzésről beszélt a végzősöknek, ahol nem csak tovább gyarapíthatják tudományos ismereteiket, hanem viszontláthatják oktatóikat és diáktársaikat is. Cseke Péter, a szak megalapítója ötpercesre készült, húszpercesre sikeredett beszéde sem lett túl hagyományos, hiszen az oktató idei diófaültetésétől kezdődően az egyetemen oktatók szakmai képzettségének ecseteléséig minden benne volt, egy kis műfajismerettel fűszerezve. A szakmaiságtól és a műfajismerettől a másodévesek nevében elhangzott, Mihály Noémi által tolmácsolt búcsúztatóbeszéd sem volt mentes. A régi tudásanyag felelevenítéseként rövidhírben és tudósításban örökítették meg a ballagás emlékezetesebb pillanatait, mert sajnos a riport elkészítése részletesebb kutatómunkát igényelt volna. Kovács Hont Imre végzős hallgató beszéde igencsak humorosra sikeredett, de a vidám sorok között olvasható volt a tartalmas mondanivaló is. Elmondta: arra tanította őket a három év, hogy találják fel magukat! Tudják, mit hol keressenek, honnan szerezzenek elérhetőséget, mit csináljanak a forrással, illetve mit ne csináljanak a forrással! És annak feleségével, szolgálójával, szamarával – foglalta össze velősen a három év tanulságait mindannyiuknak kívánva további sok sikert, időt a találkozásokra, kedvet a kapcsolattartásra és legalább annyi zsebpénzt, amelyet folyékonnyá téve sokkal emberközelebbi lehet egy-egy beszélgetés.
Az utolsó pillantaban tiszteletbeli évfolyamveztőnek felkért Tibori Szabó Zoltán nagyon találóan a fej és az írás kérdéskörét boncolgatta. Pénzérme feldobásakor kétesélyes az eredmény: vagy a fejet ábrázoló, vagy pedig az írást tatrtalmazó oldal a nyerő. Nagyon ritka az olyan eset, amikora pénzérme az élére esik, és a fej az igazi cél eszközévé, az írássá válik. De létezik ilyen, ezért tanácsolta Tibori a diákjainak a szakmaiságot tiszteletben tartó, igaz tényekre alapozó újságírást nekik ajándékozva a ballagási ünnepségre magával hozott 25 centes érmét.
A hároméves alapképzést elismerő diplomák, jelen esetben Pulitzer-díjak átvétele után, önfeledt kalapdobálás, baráti ölelések és sok-sok puszi következett. És, hogy mindenki érzékelhesse az elismerő oklevél súlyát, íme, közszemlére tesszük azt is.
(dézsi) |
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.