Fiatal véreim, határokon innen és túl, idegen föld elhagyatottságában, az otthoni

kényszerűségek sivárságában, rabságban, elnyomatásban, ahol csak vagytok:

hozzátok szólok.

Súlyos idők nyomása nehezedik lelkemre s mondanivalómat hosszú esztendők gondja

s tudása érlelte. Ti vagytok a nemzet jövendője. Veletek él vagy pusztul a magyar.

Amit ehhez az egyszerű történelmi tényhez hozzáfűzni kívánok, azt fogadjátok

szeretettel, mint ahogy szeretettel csordul a szívemből.

Életrevalók vagytok. Életrevalóbbak, mint mi voltunk a ti korotokban. Okosabbak is

vagytok, óvatosabbak és mérsékletesebbek. Megértőbbek egymással és idegenajkú

embertársaitokkal szemben. Az élet tanított meg erre. Látókörötök szélesebbre tágult

a történelem viharverése folytán. Minden lehetőségtek megvan ahhoz, hogy egy

okosabb, emberiebb és talán szebb világot építsetek föl magatok köré, mint amilyen a

mienk volt. Adja az Úristen, hogy így legyen. Mindaz azonban azon múlik, hogy

megtudjátok-e őrizni és hajlandók vagytok-e vállalni azt a magyar lelki és szellemi

örökséget, amit mi vért izzadva átmentettünk valahogy a különböző „izmusok”

özönvizén a ti számotokra, hogy ne legyetek lelki koldusok egy özönvíz-utáni új

világban. Ez az örökség a tietek egyedül és senki másé nem lehet ezen a földön. Ha ti

eldobjátok magatoktól, örökre elvész. És nem csak önmagatokat fosztjátok meg

valamitől, ami pótolhatatlan, de nélküle szegényebb lesz az emberiség is.

Nekünk magyaroknak az Úristen különösen gazdag és színes nemzeti örökséget adott.

Az egész világon egyedül ez a mienk. Senki nem veheti el tőlünk, mint ahogy mi sem

vehetjük át senkitől azt, ami nem illet meg minket. Hiába beszélünk angolul,

franciául, spanyolul, németül, attól még nem leszünk sem angolok, sem franciák, sem

spanyolok, sem németek. Az ő örökségük nem a mienk s ha majmolni próbálnánk

őket, könyökkel betörni közéjük, mindössze a magunk egyéniségét, a magunk

örökségét veszíthetjük el, az övéket soha sem vehetjük át. Gyökértelen idegenek

leszünk az emberi világban s lelkileg elpusztulunk benne, mint a gyökerét vesztett fa.

Véreim, fiatal magyarok, jól-rosszul, de valahogy átmentettük számotokra azt a

nemzeti örökséget, ami Isten rendelése folytán a tietek. Átmentettük azt földrengésen,

világégésen, nemzetpusztító, lélekgyilkoló nemzetköziség mesterséges tanainak

szennyes özönvizén keresztül. Ha egyebet nem tudtunk értetek tenni, de ezt megtettük

s becsülettel őrködünk fölötte, ameddig élünk. De a többi már a ti dolgotok és a ti

felelősségetek. Egyet ne feledjetek el: amíg magyarok vagytok s az ősi kultúr-örökség

erkölcsi alapján álltok, addig Isten által kijelölt helyetek és szerepetek van a világban.

De ha eldobjátok magatoktól ezt az örökséget, ha magyarságotokból kivetkőztök,

akkor senkik se lesztek, csupán egy halom szemét, amit ide-oda sodor a szél, míg

végül is elmerültök a semmiben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.