Vajon létezik a hetedik érzés? Nálam igen, éreztem jegyet kellett volna vennem. Éreztem, hogy ellenőr lesz. DE elhessegtettem a gondolatot. Ugy sem lehetek olyan szerencsétlen ,hogy elkapjanak blattolni a 25-ön. De megtörtént, a gyermekkorháznál hallom a felszólítást:"Jegyeket, bérleteket kérem felmutatni". Na mondom, öröm a családnak, most nem úszom meg szárazon a dolgot.

Mellém lép az ellenőr és kéri a bérletet.Hát van nekem, tudom, csak egy kissé lejárt, minimum 1o napja. Leszálítanak a buszról, kérik a személyimet. Ahoz képest kedvesek, igaz én sem kötekedem tulságosan, érzi az ember ha vaj van a füle mögött. Érdeklődnek, hogy mit csinálok Kolozsváron, mondom egyetemista vagyok. Tovább kérdezősködnek,hogy milyen szakon. Elárulom,hogy újságírás egyetemre járok. Jújj, kimered az egyik pasinak a szeme és óvatosan megjegyzi: "azért ne írjak az ellenőrökről rosszakat, mert ők is  csak a munkájukat végzik."

 Milyen igaz. Valahogy mindenki utálja őket. És miért? Mert csak a munkájukat végzik. Ellenőriznek, hogy kinek van jegye, ki az aki blattol. És azt is mondják róluk, hogy nagyképüek, erőszakosak. Ez is nagyon relatív. Attól függ, hogy te hogyan viselkedsz velük. Ha kiabálsz, ha szitkozódsz, ha szidod az édesanyjukat akkor azt ők sem tolerálják. Ha el akarsz szaladni akkor tuti utánnad erednek.

Vagy vajon azért utáljuk őket mert néha ők emlékeztetnek arra, hogy amit elfogyasztasz azt ki is kell fizetned? Ez pont olyan mint amikor ki kell fizetni a telefont, a villanyt, a gázt. Miért gondolja ez az ország, hogy vannak olyan dolgok ami ingyen van? Nincs semmi ingyen. Még a buszozás sem.

Az elenőr megírta a cédulát, készségesen elmagyarázta hol kell kifizetnem és további szép napot kívánt nekem. Hát szép is lesz mikor az embert megszabadítsák 2o lejétől. De legyek optimista, lehetett volna rosszabb is. Vagy nem? Ez a legrosszabb ami történhetett volna?

Búcsúzóul persze nem hagyhattam ki a poént sem, hamár igy megjártam. Megkérdeztem tőluk, ugye nem lesz gond, ha elköszönésképpen nem mondom nekik azt, hogy "Viszontlátásra"? Értették a poént, kedvesen visszamosolyogtak és mindenki folytatta tovább az útját. Én az egyetem fele, ők pedig újabb "vadászatra" indultak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.