Megismersz valakit.. Egy embert... Akiről az első 5 percben eldöntöd, hogy tényleg találtál valakit akitől nem kell félned, akinek nyugodtan fordíthatsz hátat, mert nem szúr hátba. Akivel szemben nem kell mindig felvedd a támadó poziciót, akinek a szemében nyugodtan lehetsz gyenge, nyugodtan félhetsz. Akinek elsuttoghatod legféltettebb vágyaidat, legtitkosabb álmaidat. Akit akarva akaratlanul közel engedsz magadhoz, remélve azt, hogy nem fordul ellened. Akivel nagyokat nevethetsz, nagyokat sírhatsz néha.

Persze néha érzed, tudod, hogy lehet nincs minden rendben. Valami ott van ami zavar, ami nem hagy nyugodni. Valahol a lelked mélyén érzed, hogy mégsem tökéletes, valami zavaró van. De elnyomod azt az érzést és reménykedsz abban, hogy talán most sikerülhet...

És elköveted azt a hibát amit mindig elkövetsz. Mindent próbálsz adni; a szíved, a lelked,önmagad. Csak kérdezgeted magadtól, hogy tudnál-e még adni, többet adni? És rajössz, hogy ez a maximum amit lehet adni.

Néha gonosz is vagy, elcserélnéd a biztonságost a bizonytalanért. Tökmindegy, hogy mi lesz...Nem mérlegelsz, hogy rosszul is járhatsz, a lényeg, hogy neked más kell, neked az kell ami nem lehet a tied.

De eljön az a pillanat mikor a mennyből egyenesen a pokolba zuhansz, felismered, hogy nincs értelme az egésznek. Vak voltál, nem vetted észre azt ami az orrod elött volt:csak egy átszálló voltál a másik életében. Csak egy mozzanat vagy annál is kevesebb, egy szösszenet, egy porszem.  Hol maradt az a cseppnyi büszkeséged ami volt? Valahol féluton elveszett, valahol a kérdések, kérések, könyörgések útvesztőjében.

És hogy mi van mélyen a szívemben?

Műszerek rajzolnak izgatott görbét,
De egyik sem mutatja meg,
Hogy mi lakik mélyen a szívemben.

Tudom, a szívben nem lakik érzés,
De valami ott mozdul meg,
Valahol mélyen a szívemben.

Talán jobb is ez így, hogy nincs elég szavam rá,
S annak, mit érzek, csak tört részét mondhatom el,
Mert egyszercsak ott állnék meztelen szívvel,
Azokkal szemben, kik álruhát öltöttek fel.

Mégis irigyen tisztelek költőt és festőt,
Ki helyettem mutatja meg,
Hogy mi lakik mélyen a szívemben.

Néha magam sem tudom, hogy dadogni könnyebb,
Vagy titkolni kényelmesebb
Hogy mi lakik mélyen a szívemben.

Mert ha ki tudnám mondani, és szavam is van rá,
Nem egyszer szürkén és okosan hallgatom el
Hiszen beszélni tanulva tanulunk csendet.
S azt is, hogy van, mikor hallgatni, hazudni kell.

Rövid kis hír, csak egy fotó, vagy semmi,
Már megszoktam, világok omlanak össze
A Földön az égen és itt,
Valahol mélyen a szívemben.

Véleményt mondok pár megszokott szóval,
De a hangszóró nem viszi át,
Hogy mi lakik mélyen a szívemben.

Zorán : Valahol mélyen a szívemben

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.