Új taggal bővült a Tamás family...Na nem kell arra gondolni, hogy titokban megszültem.Kutyáim száma növekedett kettőröl háromra. Most már boldog tulajdonosa vagyok egy három hónapos kis németjuhász csöppségnek, akit Bocskornak neveztünk el. Én jobban szerettem volna, ha az elegánsabb Tisza nevet kapja, de a kis szőrmók hajthatatlan volt, ő választott magának nevet. És fittyet hányva akaratomra, a Bocskor névre hallgat.

Édesapám nem nagyon volt lelkes az ötlettől, és valahol igaza is van, miért kell nekünk három kutya? Elég nekünk kettő is. Én meg erősködtem, hogy ahol kettő van ott a harmadik is elfér. Két héten keresztül győzkodtem az otthoniakat. A létező minden cselt bedobtam azért, hogy nálunk maradhasson. Néha belementem, hogy jobb lesz másnál, néha két napig haragudtam, nem válaszoltam az otthoniak hívásaira.

Minden lépést jól eltervezve, vigyázva nehogy valami óriási baki becsusszon a számításaimba és le kelljen mondjak az én drága szőrmókomról.Persze külön köszönet a nővéremnek és sógoromnak, akik együtt ügyeskedtek velem.

Most már a háborút megnyertem, édesapa is beletörődött a három kutyás felállásba.

És a kis drágaság, ha még nem láttátok volna:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.