Két ünnep között vagyunk. Én személy szerint már várom, hogy kezdődjön újra az élet, kissé unalmas ez a sok pihenés, semmittevés. Kezd sok lenni a mákos kalácsból is.Az OK, hogy két napig itthon ülünk, együtt a család, szeretjük egymást (ne látni) de utána már terhes és erőltetett az egész. Egy ember, akinek nap mint nap megvan a maga saját élete, saját programja kicsit nehezen viseli, hogy felborul az élete, felborulnak a mindennapjai. Én is nehezen viselem. Talán, túl önző vagyok, talán örülhetnék, talán értékesek ezek az együtt töltött napok. Lehet, soha nem lesz ilyen, soha nem lesz együtt a család.

Érzékelem a karácsonyt, hallom a karácsonyi énekeket. Egész nap ezek mennek a rádióban, tévében, ezek folynak még a csapból is. Túl erőltetettnek, túl műnek találtam. Minél többet halljuk, annál inkább elegünk van belőle. Jobb lenne, hogy csak egy karácsonyi muzsikát játszanak le, ami igazán a szívünkhöz szól, ne pedig karácsonyi-dal dömping legyen. Itt is a kevesebb néha több elve érvényesül. Karácsony végére az ember nem csak az ételektől, hanem a karácsonyi daloktól is kiütést kap.